be. És ez nem csoda, hiszen az elmúlt időkben úgy taroltak a díjak között, hogy az már a popzenei mozgásokra kevésbé figyelőknek is feltűnik. Ahol valami komolyabb jutalmat kiosztottak, ott biztos megjelentek - úgy fellépni, mint kis szobrocskákat átvenni. És ami még ennél is fontosabb: nem igazán tudtak olyan kislemezt kiadni, ami ne lett volna listavezető. Elég csak a Say My Name, Independent Woman vagy éppen a legújabb találat, a Survivor nevét említeni.

Tehetséges lányok, akiket nagyszerű zeneírói tehetséggel, elképesztő hanggal, no és nem mellesleg igencsak előnyös külsővel áldott meg a természet - mi kell még? Ja, igen, sok-sok munka. Ezt már elég korán elkezdték: Beyoncé Knowles, aki még ma is az együttes vezetője, nyolc (azaz 8) éves korában találkozott LaTavia Robertsonnal egy meghallgatáson. Aztán bevették Beyoncé unokatesóját, Kelly Rowlandot a csapatba. Délutánjaikat azzal töltötték, hogy régi soul-videókat néztek, és megpróbálták elsajátítani a Jackson 5 vagy a Supremes koreográfiáit. Amikor LaToya Luckett-et is felvették, akkor úgy érezték: sikerült megtalálni a saját hangjukat.

Beyoncé édesapja, Matthew Knowles menedzser volt, ezért legalább a kezdőlökést képes volt megadni a lányoknak: megszervezte fellépésüket a Star Search vetélkedőben. Aztán egyre magasabbra és magasabbra jutottak, míg végül 1996-ra sikerült egy lemezszerződést szerezniük. Ekkora már elmondhatták magukról: jól összeszokott, harmonikus énekcsapatot alkotnak.

Első daluk a Man In Black filmzenéjeként jelent meg, ezt követi 1998-ban az első nagylemez, ami Destiny's Child névre hallgat. No, No, No - szól a legnagyobb sláger. Turnézás a sztárokkal, néhány díj - elsőre nem rossz. Azonban a következő lemez, a 99-es The Writing's On The Wall még ennél is nagyobbat szólt. Éppen mostanában lett hétszeres platinalemez, miután világszerte eladtak belőle több mint kilencmillió darabot. Az első sláger címe (a hagyományoknak megfelelően) egy szó, háromszor megismételve: Bills, Bills, Bills. Aztán jött a többi nóta, a sok millió díj - köztük egy-két Grammy is. Az utolsó sláger a lemezről a Say My Name, ami talán még ma is hallható néha, pedig már viszonylag régi. (Egyébként a lemezt még mindig sokan veszik, többek között azért, mert Európában csak nemrég figyeltünk fel rájuk.)

A 1999 decemberében néhány szomorú esemény is történik: a négy alapító tag közül ketten is kilépnek: LaToya és LaTavia. Az unokatestvérek mellé Michelle Williams és Farrah Franklin  száll be de,az utóbbi 5 hónap után kiszálll.Szerencsére azóta minden rendeződni látszik: a triót immár semmi sem állíthatja meg.

A már régóta várt új albumról először a Charlie's Angels c. film zenéjéhez komponált Independent Woman lopta be magát sok-sok zenehallgató fülébe. A független nőkről szóló film betétdala jól illett a férfiakról nem mindig hízelgően nyilatkozó lányokhoz (de persze nem minden férfit szólnak ők le, csak azokat, akik megérdemlik...) Az új lemez címe, a Survivor szintén kicsit illik ebbe a tematikába: az élet nehézségeit túlélő nők énekelnek itt. Egyes kritikusok szerint ez afféle üzengetés is a két kilépett tagnak.
Minket azonban ez kevésbé érdekeljen.

A lényeg az, hogy senki nem fog csalódni, aki megveszi ezt a lemezt. A három gyönyörű hangú lány megmutatja, hogy mit tud. A Beyoncé által írt számok mindazt megadják nekünk, amit az R&B-ben szeretünk: dallamokat, érzelmeket, erőt és gyengédséget. Arról pedig, hogy az alapok rendben legyenek, a popvilág legnagyobb producerei gondoskodnak. Mondom, ezzel a lemezzel tutira mentek.